Önmagunk megfigyelésére van szükség. Meglátásaink szubjektív természete függetlennek feltételezi a velünk történt események változását. Ha az önkontrollt gyakoroljuk a vágyaink megfigyelésében, ami önmagunk felett való fegyelmet igényel, megmutatja számunkra azt, hogy milyen módon korlátozza a képességeink kibontakozását. Nagyobb szabadság áll a rendelkezésünkre, szélesebb távlatok nyílnak meg előttünk, és önmagunknak is tudatosabb életfeltételt biztosíthatunk. Ahogyan a megértésünk fejlődik, egyre közelebb kerülünk önmagunk örökkévaló természetének a felismeréséhez. Az örökkévalóság nem azonos a változatlanság fogalmával. Egy olyan változást indukál az egyéni természetünkből adódóan, ami minden helyzetből képes felmutatni Istennel való elválaszthatatlan kapcsolatunkat. A vágyakkal való egyéni küzdelem, a szabadságról alkotott világkép ellen történik. Az elképzelések megvalósulása és a magasabb világ felismerése között helyezkedik el. Tőlünk függ az, hogy mitől várjuk a változást. A képességeink és a magasabb világok felismerése, arányaiban változtatja meg, formálja át az életről alkotott képünket. A minőségi változás felülírja azokat az igényeket, elvárásokat, amelyeket korábban meghatároztunk.
sannyāsas tu mahābāho duḥkham āptum ayogataḥ
yoga-yukto munir brahma na cireṇādhigacchati
yoga-yukto munir brahma na cireṇādhigacchati
„Az embert nem teheti boldoggá, ha pusztán lemond a tettekről, ám nem végez odaadó szolgálatot az Úrnak. Az odaadó szolgálatot végző bölcs azonban késedelem nélkül eléri a Legfelsőbbet.”
(Bhagavad Gíta_5.6)
A kérdés az, hogy egy helyben maradunk, és ebből a szemszögből hozzuk a döntéseinket, vagy elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy egy nálunk nagyobb távolságból határozzuk meg a kiindulási pontunkat. Alárendeljük az elképzeléseinket a magasabb rendű megnyilatkozása előtt. A nyitottság lehetőséget biztosít arra, hogy felruházzon egy nagyobb erővel. Az ember olyan eszközzé válhat, ami önmagán keresztül valósítja meg a magasabb szándékot, nem veszítve el az egyediségét. Szolgálata nemesíti a szándékát, elégedetté tenni a Legfelsőbbet. Ennek rendeli alá az életét, és így visszanyerheti azt, megújult erővel vértezi fel. Önmegújító képességével nagyobb boldogságot tapasztal, mint azáltal, hogy kizárólag önmaga erejéből tenné ezt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése