Megközelítési módok

-Paramánada das;

Mitől van erősebb ragaszkodás a negatív jelenségek hangsúlyozásához, mint a pozitívumok felmutatása? Miért nem elegendő az elszánt igazra való törekvés? A kishitűség, vagy a hit megtagadása meddig élhet valakiben? Mi tudja azt megváltoztatni?

-Gopinátha das;

Amikor fel kell adni az eddig elért eredményeket, egyszerűbb az elme számára kifogásokat találni, a külső hibákra rámutatni, mint önmagunk gyengeségének a beismerése. A kiútkeresés kétféle módon történhet meg, az egyik esetben elutasítani mindent, ami személyesen érint, mintha mindenkihez szólna, csak éppen én hallom meg. A másik esetben mindenre ráhúzni az illúzió leplét, a hamisság látszatát, tehát sohasem válhat semmi sem tökéletessé az életünkben. Ezt a pesszimista életfelfogást az önfeladás felé vezető útnak magyarázzák. Ezzel ellentétben még meg sem találták önmagukat, csak keresnek valamit, de azt sem tudják, hogy hol található az. Ami kézzelfogható az anyagi világ számára, az nem mindig szolgál hasonlatul a szellemi lélek világához. A helyzet fordított, ez a világ nem hamis, egy olyan tükörkép, amit eltorzít a rosszul értelmezett életszemlélet. A kívülről építkező ember ahhoz tud hozzáadni, amilyen ingerek érik az érzékelésénél fogva. A belülről való gyarapodás, nem az ingerekre hagyatkozik, hanem a lélek tudatossága alapján viszonyul minden máshoz. Ehhez először ennek a tudatosságnak az elfogadására van szükség, ez a hit. Ezt nem lehet megvásárolni, érdemet szerezni rá, ez egy ajándékként szolgál attól, aki ezzel rendelkezik. Közvetlenül a Legfelsőbbtől, vagy gyakoribb esetben, aki felhatalmazásánál fogva Őt hitelesen képviseli. Az éber követés ezután következik, eddig csak tapogatózás történt, feltételezések, és kizárások, majd ez alapján az összefüggések keresése. Ezen a szinten is vannak tehetséges fogalmazók, látszólag a tiszta szívhez szólnak, de valójában csak a külső szépséghez vonzódnak, a szavak bűvöletében élnek. A hatást keltik életre, de rájuk nincsen hatással a magasabb rendű igazság. Önmagukat emelik magasba, ahonnan idővel aláhullnak, összetörnek, elfogynak, erejüket vesztik a hamis érveik. Amíg változást másokon át akarják elérni, és nem önmagukon keresztül, addig nem tapasztalhatnak olyan minőséget, ami értéktartó erőt mutat. Az út önmagunkon keresztül vezet Istenhez, ezt kell elfogadniuk.