Léteznek általános közhiedelmek bizonyos dolgokról, ilyen például a meditáció meghatározása. Pontosabban úgy fogalmazható meg ez a témakör, mint különböző meditációs technikák, más eredményt nyújtanak a gyakorlónak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, miszerint arról a meditációról érdemes nyilatkozni, amiben eredményes gyakorlatunk van. Ilyenkor mindig az a kérdés, mit jelent eredményesnek lenni. Azon múlik, milyen céljaink vannak az életben. Az nem egy reális elképzelés, hogy kiürítem az elmémet, vagy a légzésemre koncentrálok, és ezzel elhárítottam minden zavaró tényezőt. Ezek a módszerek annyiban lehetnek hasznosak, hogy némi figyelmet szentelek önmagamra, arra a személyre, akiről némi elképzelésem van, lehet az is, előtte nem volt semmi gondolatom ilyen irányban. Mit kezdjek önmagammal, egyedül, minden külső impulzus nélkül. Sokakat ez megijeszt, nincsenek ehhez hozzászokva. Aki teljes mértékben a külső impulzusok hatása alatt élt, egy ismeretlen világ kapuja előtt találja magát, ha befelé kell tekintenie.
uddhared ātmanātmānaṃ nātmānam avasādayet
ātmaiva hy ātmano bandhur ātmaiva ripur ātmanaḥ
„Az embernek az elméje segítségével fel kell szabadulnia, s nem szabad visszaesnie. Az elme a barátja és az ellensége is lehet a feltételekhez kötött léleknek.”
Az elme lekötöttségét kell felismerni a jóga meditatív állapotában. Ez az odafordulás az első lépés, ami szükséges. Az érdeklődés önmagam iránt. Eddig csak másokkal ismerkedtem meg úgy, ahogy, most önmagammal kell megbarátkoznom. De nem úgy, mint ahogy eddig tettem, másokon át, hanem egyszerűen csak mindenki mást elengedve, egyedül, segítség nélkül, a saját erőmből merítkezve. Itt kell kezdeni annak, aki meg akarja érteni ezt a belső világot. Első lépés az öntudatosság gyakorlása, legyünk tudatában önmagunknak, értékeljük a képességeinket, mennyire vagyunk birtokában a helyzetünknek. Ez egyszerűnek tűnik, de mégis olyan keveseknek jut osztályrészül. Mindez nem azért van, mert valami különleges képesség elsajátítását igényli. Nem jut el az érdeklődés szintjére, nincs a köztudatban. Nem egy divat, amivel hivalkodni szoktak. A mai ember annyira a tömeges szokások és divatok követője lett, hogy nem marad ideje semmire sem, ami nem ezeknek az elvárásoknak kíván megfelelni. Önmagától mit várhat el, ha néhány perce sincs önmagára, mindig másokra hagyatkozik, másoktól vár elismerést, másokon át próbál érvényesülni, de egyedül nem békül meg magával, azt sem tudja az mit jelent.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése