Ébredés küszöbén

Megszülettem a testben, ki tudja már mennyi ideje tart?
Eladták mindig másnak a lelkem, s ez engem nem zavart.
Becsületem nem ismertem, így megtartani sem tudott,
minden közeg, csak úgy ontotta, a sok olcsó hazugságot.

Azt mondták, hogy a rabság egy áldás, az egyetlen kiút,
a kicsiknek a növekvő adósság fonja a babérkoszorút.
Erősnek mutatkozva elhitették, hogy ők a nagyok,
a gyenge lábakon álló elhízott kamatok.

A kényelem rabjaivá váltak, és szoronganak,
a növekvés függései között álmodoznak.
Ezzel kelnek fel, és ezzel is fekszenek,
nincsenek többé nyugodt nappalok, és békés éjjelek.

Háborúban állnak, szinte az egész világgal,
a többség az ébredés küszöbén áll.
Megértik lassan, hogy látszat néha csal,
és egy rossz színdarabot ripacsokkal kínál.