Ahogyan elkezdődődött, úgy szeretem veled az életet,
Az időt nem tartom számon, hogy mióta vársz már engemet.
A hiányt felmérni képtelen vagyok, mekkora űr tátong a szívedben,
A végtelen vágyad mit irántam érzel, mindörökre lekötelez.
Nincsen annál nagyobb erő, mi felülmúlhatna téged,
A szeretet növekvő hiánya mindig szolgálatra késztet.
Soha nem volt elég az, amit az életben hittem,
Te vagy nekem az egyetlen és a minden.
Az óévtől ezzel a verssel búcsúzom el, bízva egy szebb eljövendőt mindenki másnak is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése