Aki Hittel rendelkezik (sraddháván), az megalapozza a tudását. Nem maradnak kétségei az életében. Ezzel élni annyit jelent, mint olyan rálátással tekinteni arra, ami megtörténik, amikor a személyes következményekből tanulni tudunk. Akinek bizalma van, az átadja magát ennek a tudásnak, miközben uralkodik az érzékein. A tudatlan és hitetlen lélek, akit állandó kétségek gyötörnek nem képes tisztán látni, mert elsősorban a tettei eredményében keresi a boldogságát. A birtoklásvágy meghatározza a cselekvés minőségét. Aki tudja azt, hogy mi tartozik hozzá, az lesz a segítsége, amit felhasznál a megismeréshez. Azt látja meg, ami hozzátartozik az életéhez, önmagával szerves egységet alkot. Itt nem az eggyéválás játszik szerepet, hanem az áldozatkészség. Az egységélményt nem a beleolvadás, az önfeladás okozza, hanem a közös gondolkodás, a Legfelsőbb szándék felismerése és annak követése az örökkévaló útján járni, ahhoz való hasonulás.
Az alázatos tudakozódás, és az áldozatkész szolgálat az, ami felemelhet a tudatlanságból. Ezek a tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy megfeleljünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket önmagunkból tapasztalhatunk meg, és nem abból, amit az állandó bizalmatlanságaink okoznak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése