Páda sévanam

Mit jelent az Úr lótuszlábának az imádata?

Az Úr természetének a megismeréséhez tiszta szívre van szükség. A lótusz ezt is képviseli, a tiszta érintetlenséget.
„Aki (anyagi) ragaszkodás nélkül végzi a mindennapi kötelességeit és minden eredményt átad a Legfelsőbb Úrnak, azt nem éri bűn, mint ahogyan a lótusz levelét sem éri víz.” (B.G.5.10.)
„A páda sevanam (lótuszláb szolgálata, imádata) Tetszésünk és erőnk szerint a hallást, az éneklést és az emlékezést akkor visszük tökéletességre, amikor állandóan az Úr lótuszlábára gondolunk. Ha erősen ragaszkodunk ahhoz, hogy az Úr lótuszlábára gondoljunk, azt páda sévanamnak nevezik.
Ha valaki kifejezetten a páda-sévanam folyamatát végzi, ez a folyamat fokozatosan magába foglalja a többi folyamatot is, például az Úr formájának látását, megérintését, az Úr formájának vagy templomának a körüljárását, a látogatást olyan helyeken, mint Jagannátha Puri, Dváraka és Mathura annak érdekében, hogy láthassuk az Úr formáját valamint fürdést a Gangeszban vagy a Yamunában. A Gangeszban vett fürdõt és a tiszta vaisnava szolgálatát tadiya-upásanamnak is nevezik, és ez szintén páda-sévanam. A tadiya szó azt jelenti, hogy „az Úrral kapcsolatos”. A páda-sevanam a vaisnavák, tulasi, a Gangesz és a Yamuna szolgálatát is magában foglalja. A páda-sevanam mindezen folyamatai segítik az embert abban, hogy nagyon gyorsan fejlődjön a lelki életben.” (Idézet Srila Prabhupádától a S. B.7.5.24. vershez fűzött magyarázatából van)