Mit láthatunk?

Önmagunktól várni a változást még nem egy nagy felismerés. A legtöbb esetben ez az elgondolás a mérvadó. Tégy valamit azért, hogy a változást előidézd! De mitől várjuk az eredményt? Attól az anyagi haszontól, amit érte kapunk? Akkor miért nem elegendő annyi, és nem több, vagy valami másra is szükségünk van? Esetleg némi elismerés is jól jöhet? A hatalom birtoklása, az irányítás után vágyakozunk jobban? Mi van a szeretettel, az együttérzéssel? Ezek is fontosak lehetnek. Mennyi lehetőség kínálkozik arra, hogy megfeledkezzünk arról, hogy mi határozza meg a létezést, és benne minket. Milyen helyet foglalunk el ebben. Mit várunk el tőle, mik az igényeink, és mire szeretnénk felhasználni ezeket a lehetőségeket. Ha feltesszük a kérdést önmagunknak, általános válasz az lesz, hogy magunkért tesszük azt, amire a legjobban vágyunk. „Ki milyen létállapotra emlékezik azt éri el kétségtelenül.” (B.G.8.6.) Szól Krisna üzenete hozzánk. Amitől a boldogságot várjuk, abban lehet szerepünk. A világ nem téveszthet meg, ha nem hazudunk magunknak. Aki tükörbe néz, megláthatja a pillanatnyi állapotát, mert a tükör sohasem téveszti meg. Aki hamis képet fest önmagáról, az becsapja saját magát, és a látásmódja attól változik meg. Amilyen a mikrokozmosz olyan a makrokozmosz, amint lent úgy fent. Ha igazak az elvárások, tiszta képet mutat fel előttünk. Ebben mutatkozik meg a valóságképünk.