Eseményciklusok helyes értelmezése

A sokat hangoztatott élj a jelenben, élvezd a helyzetedet, a lehetőségeket, amelyek adottak számodra, egy rossz értelmezés áldozata lett. Addig nem tud megragadni bármit is önmaga számára, ameddig nem rendelkezik önmaga fölötti kontrollal. Az élvezetek utáni törekvése, elvonja a figyelmét mindenről, amiben él. A múltba való révedés, és a jövő reménységébe vetett hit, önmagában nem jelent akadályt. A figyelmet az vonja el, hogy milyen múltra építkezik, és mitől várja a változást. A változatosság a végtelen lehetőség biztosítéka. Ettől növekszik minden, ami örök elveken alapul. Az elmúlásban helyet foglaló eseményciklusok elválasztanak, de az örök létező szempontjából, összekötnek, kapcsolatot adnak, ezért minden szempontból kielégítőek. Az egyénre nézve azért, mert lényéből adhat, a Legfelsőbb szemszögéből, mert különböző irányból maga felé kaphat szerető tapasztalatot. Az ilyen emlékezés nem megszépítése a dolgoknak, hanem a kiteljesítése. Tovább él az ami örök, és elválaszt az ami hamis azonosságból van. Ha ismerem az eredeti formát, akkor nem tévesztenek meg többé, az átmeneti alakzatok. Ami felépít valamit az mindig a teljesből kap energiát, de az, hogy mivé változik azon is függ, hogy kivé szeretne valaki azonosulni általa. Ezért torz tükörképe önmagához képest minden az anyagi világban. Másnak akar látszani, mint ami az örökkévalóságban van, vagy lehetne. Az örök abban az értelemben nem változatlanság, hogy nincsenek egyéni formák, és események. Ezek mind léteznek az örökkévalóság szempontjából is, a különbség az itt és az ott, vagy pontosabban az örök nézőpontból fordítva lenne a helyesebb, az ott (anyagi) és az itt (lelki dimenzió) között, hogy az, ami itt van, annál több nem lehet ott, mert minden erre épül fel, az örökre, és nem a múlandóra, de ha azt fogadjuk el egyedül érvényesnek, akkor reánk nézve az ideiglenes állapot lesz az állandó valóság. A feleszmélt szellemi lélek, ebből a szempontból mindegy, hogy hol van, az anyaggal beburkolva, vagy önragyogó fényében, saját lelki azonossága teljében tündökölve, mindig jelen lehet a tökéletes helyzetében, ha a megértése tiszta. De nem ez a jellemző, ezért olyan nehéz ezt megérteni, és ezért nem szerepel ez a közvélekedés homlokterében. Ki az, aki tud erről? Szinte senki! Sajnos a vallásértelmezők túlnyomó része (pedig találni szép számmal) téveszmékben tévelyeg. A helyes elmélet is veszendőben, a gyakorlatról már nem is beszélve.