A vágyakozás igazolja létezésünket, amelynek minősége az, hogy milyen lelki megértés hatja át az önazonosságunkat. Ez egy sarkalatos kérdés a spirituális útkeresők között. A ki vagyok, és mi az élet értelme? Ezen az emelkedettebb gondolkodásra késztető helyzetfelismerés állapota, általában megtörténik mindenki életében. Rövid ideig elgondolkozik, aztán fontosabb elfoglaltságra hivatkozva félreteszi az ilyen irányú érdeklődése kielégítését. Arról már nem is beszélve, hogy önmaga létezésének az értelméről tudomást szerezzen. Néhány őszinte kereső, aki veszi a fáradtságot, és mélyebb ismeretekre törekszik önmaga megismerésében, az egyéni lélek örökkévalósága megzavarja az identitását. A materiális alapokon nyugvó értelme, csak az egységes képben tud összefüggéseket találni, de a különálló természet felfedezése, egy ismeretlen táj (terra incognita) marad számára. Éppen ezért nem kell meglepődni azon, hogy a legtöbb szellemi lelket kutató iskola, személytelenséget hirdet.
Az érdeklődés önálló szabad akaratot jelent, a hibák, a tévedésekre való hajlam is ezt igazolja vissza. Az egyéniség megtagadható, feladható, de elveszíteni akkor sem képes valaki, mert természetének örök sajátsága a viszonyulás, a szemlélődés, a vágy kifejezésmódjai. Elfedhető, de akkor is megmutatkozik az önálló döntésekben, és a személyes érzések kölcsönhatásaiban. A gépeknek nincsen önállósága, de az egyéneknek mindig marad némi függetlenség, ami a természetüket mutatja meg.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése