A szeretet, mint az önfeláldozás képessége

Az egyéni lét szabadságharca az Isteni akarattal szemben. Isten vágya az egyéni lélek szabadságáról. Létezésünk az Isteni akaratból nyilvánult meg és örökkévaló. A halál, csak az anyagi test elmúlása. A színpad változhat, a környezet, csak a teret adja a cselekvésnek. Nem tagadhatjuk meg önmagunkat. Egy bizonyos szempontból, nincsen változás, mert minden ugyanazt a célt szolgálja. Mindannyian a szeretet tanuljuk, az önfeláldozás képességét. Az önfeláldozás nem az önmagunk feladását jelenti, hanem az önös érdekek elé helyezni a szolgálatunkat. Elfogadni az Isteni akarat elsőbbrendűségét. A szeretet eredeti minősége Istennel áll kapcsolatban. Az anyagias testi ösztönzésből fakadó, érzéki élvezet, az önzésen alapul, mert az élvező szerepét húzza magára az aki, így próbál boldogságot meríteni. A Legfelsőbb Élvező, Isten, és mindenki más az Ő szolgája. Az anyagi világba való leesés eredő oka ebből fakad. A „paradicsomból való kiűzetés” is ezt magyarázza el, hogy aki nem fogadta el Isten vágyát, és leszakította a tiltott gyümölcsöt a fáról, az magára maradt, a cselekedeteinek minden visszahatásával együtt. Az anyagi világban való létezésünk egy tanulófázis, mindannyian tanulók vagyunk. Az iskola kötelező mindenki számára. Vannak olyan diákok, akik szeretnek iskolába járni, és ezért jó jegyeket kapnak a tanártól, aztán vannak olyan diákok is, akik nem szeretnek tanulni, ezért folyton fegyelmezni kell őket. Mi általában a rossz diák szerepét töltjük be, ebben az anyagi világban, és ezért sokszor szenvedésnek éljük meg az életünk számos állomását. Ha valamit kötelezőnek írnak fel számunkra, az gyakran ütközik az ellenállásunkba. Nem szeretjük az előírásokat, úgy gondoljuk, hogy a vágyaink megfelelő útmutatást biztosítanak az előremenetelünkben, aztán menet közben megértjük, hogy kompromisszumokat kell kötnünk, bizonyos célok eléréséért. Így bonyolódunk bele az anyagi vágyaink ok és okozati körforgásába. Ez egy végtelen kerék, ami önmagát táplálja, mert a vágyak soha nem érnek véget. Felelősségünk abban áll, hogy szabadon rendelkezünk a vágyaink felett. Az anyagi világban való létezés tudatos megélése az első lépcsőfok az abszolút igazság megértésének az útján. Az intelligens embert az különböztet meg másoktól, hogy képessége van tudakozódni az Abszolút Igazságról. Ez a Védák (tudás-könyvei) alap tanítása, és erre építkezik az egész tudásrendszer. Mindenkinek szüksége van valamilyen tudásra, az élet minden szakaszában. Itt most nem akadémikus tudásról, vagy úgynevezett lexikális ismeretekről van szó, hanem a mindennapi élethez szükséges ismeretekre. Az anyagi világról való tudás ágai szoros kapcsolatban állnak az Abszolút Igazsággal, arra kell, hogy rámutassanak. A bölcsesség a lélek megértéséből fakad, ezzel kezdi a tanítását Krisna Arjunának, a Bhagavad Gíta második fejezetében. Minden mozgató erő a lélekből nyílvánul meg, legyen az a legfelsőbb Lélek Srí Krisna, vagy az egyéni lélek., apareyam itas tu anyám prakritim viddhi me parám jiva-bhútám mahá báho yayedam dháryate jagat „Óh erős karú Arjúna, ezeken kívül van egy másik, felsőbbrendű energiám is az élőlények, akik kihasználják az anyagi, alsóbbrendű természet forrásait. etad-yonini bhútáni sarváníty upadháraya aham kritsnasya jagatah prabhavah pralayas tathá „Minden teremtett lénynek ez a két természet a forrása. Tudd meg, hogy Én vagyok az eredete és a felosztása (megsemmisítője) minden anyaginak és lelkinek ebben a világban. (Bhagavad Gíta_7.5-6) A felsőbbrendű természetünk lelki síkon van, és nem az anyag terméke. Ez a legfontosabb bizonyosság, ami fölött nem hunyhatunk szemet. A lélekből nyilvánul meg minden, ahogyan azt Krisna mondja. Az anyagi világ a lelki energia hatására nyílvánult meg, úgyanúgy mint ahogyan az anyagi test sem képes fejlődni, növekedni, a benne lakozó, felsőbbrendű energia az egyéni lélek nélkül. Így megérthető, hogy ez a felsőbbrendű energia mindenütt jelen van ebben a világban, és az alapvető természetünk is ennek a magasabbrendű energiának a síkján van. Az anyagot, mint a tudatunkat befolyásoló tényezőt, így érthetjük meg. Bár magasabb síkon helyezkedünk el a természetünket illetően, de ugyanakkor mégis befolyást gyakorol ránk az anyagi természet, annak megannyi viszontagságaival. Mindez azért lehetséges, mert mindegyik létállapot a Legfelsőbb Lélek (Krisna) energiája által nyilvánul meg., „ye caiva sattviká bhává rájasás támasás ca ye matta eveti tán viddhi” (Bhágavad Gíta 7.12) Legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság minőségében, tudd meg, hogy mindegyik létállapot az Én energiám által nyilvánul meg.