na hi kascit ksanam api játu tisthaty akarma-krit
káryate hy avasah karma sarvah prakriti-jair gunaih
karmendriyani samyamya ya áste manasá smaran
indriyárthán vim¡uhátmá mithyácárah sa ucyate
(Bhagavad Gíta 3.5-6.)
„Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem. Aki cselekvő érzékeit uralma alatt tartja, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják.”
Háromfajta cselekvés van
-1. Anyagi élvezet szellemében végzett tettek (sakáma karma)
-2. Létfentartást megcélzó, kötelességből végzett tettek (niskáma karma)
-3. Krisna kedvéért végzett tettek
A szükségszerű tettek a létfenntartást kell, hogy megcélozzák, ez nélkülözhetetlen minden élőlény számára. A kötelességből kell cselekedni, s nem az anyagi élvezet kedvéért. Jó embernek lenni vagy távol maradni az erőszaktól személyes ragaszkodást jelent, míg a Legfelsőbb kedvéért végzett tett azt jelenti, hogy az ember nem ragaszkodik az eredményhez. Ez a tökéletes cselekvés legmagasabb szintje, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krsna ezt ajánlja. Ha valaki minden fizikai cselekedetét át tudja alakítani a Legfelsőbb Személy kedvéért való kedvező cselekedetté, akkor abból odaadó szolgálat lesz. (anukulyena krisnánu sílanam- Bhakti rasamrita sindhu.1.1.11.)
naiva kiñcit karomiti yukto manyeta tattva-vit
pasyañ srinvan sprisañ jighrann asnan gacchan svapan svasan
pralapan visrijan grihnann unmisan nimisann api
indriyánindriyárthesu vartanta iti dhárayan ( B.G.5.8-9.)
„Az isteni tudatban élő bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban felettük áll.”
-A yukta-vayrágya Bhaktivinoda Thakura ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „az érzékek tárgyait úgy kell elfogadni, mint az Úr kegyét, és csak annyiban amennyiben arra szükség van az odaadó szolgálatban, ezáltal nagyon könnyen el lehet érni a helyes lemondást (yukta-vayrágyát).
Caitanya Maháprabhu azt parancsolja, hogy fogadjuk el az érzékek tárgyait ragaszkodás nélkül, és énekeljük az Úr Krisna nevét. Csak azt vegyük el, ami szükséges. Nem jár kedvező eredményekkel, ha többet vagy kevesebbet veszünk el. Ha a gyakorló többet vesz el, vagy többet halmoz fel, mint ami szükséges, elvész a lelki élete, mert az anyagi raszák irányítják. Ha viszont nem gyűjt eleget, akkor nem védi meg az anyagi testét, amely az imádatvégzés eszköze.
anásaktasya visayán yathárham upayunjatah
nirbandha krisna-sambandhe yuktam vayrágyam ucyate
prápancikatayá buddhyá hari sambandhi-vastunah
mumuksubhih parityágo vairágyam phalgu kathyate
„Amikor az ember nem kötődik semmihez, ám ugyanakkor mindent elfogad, ami Krisnával kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklásérzeten. Annak viszont nem teljes mértékű a lemondása, aki mindent elutasít anélkül, hogy tudna azok Krisnához fűződő kapcsolatáról.” (Rupa Goswámi-Bhakti rasamrita sindhu 1.2.255-256.)
Az odaadó szolgálat nem függ sem a tudástól és sem a lemondástól. Mindenféle anyagi indítéktól mentes (ahaituki: Srímad. Bhágavatam.1.2.6.).
Az odaadó szolgálat abszolút, egyidejűleg maga az oka és a hatása is önmagának. Az odaadó szolgálat útján csak az odaadó szolgálat követésével lehet fejlődést elérni. Ahogyan azt Rupa Góswámi írja a Padyávaliban:
krisna-bhakti-rasa-bhávitá matih
kriyatám yadi kuto ’pi labhyate
tatra laulyam api múlyam ekalam
janma-koti-sukritair na labhyate
„ A Krisna-tudatban végzett tiszta odaadó szolgálatra még az sem tehet szert, aki ezer és ezer életen keresztül végzett jámbor cselekedeteket. Egyetlen árat fizetve lehet megvásárolni. ha hevesen vágyunk arra, hogy megszerezzük. Ha valahol kapható, késlekedés nélkül meg kell vennünk.” (Rupa Goswami-Padyávali 14.)
-A cselekvésben alkalmazott tudás:
Meg kell szabadulnunk az anyagi világhoz fűződő ragaszkodásainktól, amely három kategóriát foglal magában:
-1. Az anyagi tárgyakhoz túlzottan ragaszkodó, testi életfelfogáshoz ragaszkodó emberek olyannyira elmerülnek a materializmusban, hogy képtelenek megérteni azt, hogyan lehet a Legfelsőbb egy személy. A teljes tudással rendelkező és örökké boldogsággal teljes test létezése rejtély marad számukra. Az anyagias életfelfogásukból kiindulva, mivel az anyagi test múlandó, tudatlanság jellemzi és boldogtalan, ezért amikor a Legfelsőbb személy formájáról hallanak, arra is hasonlóan gondolnak. Számukra az Úr Univerzális ideiglenes megnyílvánulása (virát-rúpa) a legmagasabb rendű.
-2- Az imperszonalisták, akiket félelemmel tölt el személyes lelki azonosság és bele akarnak olvadni a Legfelsőbbe.
-3- Akik a sok ellentmondó elmélettől és spekulációtól megzavarodva kiábrándulnak és dühössé válnak, és arra a következtetésre jutnak, hogy nincsen Legfelsőbb ok, és végső soron minden egy üresség. Ők azok, akik a végén semmiben sem hisznek.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy vannak olyan emberek, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz ezért nem törődnek a lelki élettel, mások a Legfelsőbb lelki okba szeretnének beleolvadni, és vannak azok, akik semmiben sem hisznek. A munka gyümölcséhez ragaszkodó emberek ebben a világban, a félisteneket imádják az ideiglenes anyagi haszon reményében és állandó anyagi feltételek kötik le a tetteiket, a rájuk jellemző anyagi vágyaik alapján. Az Úr Krisna az, aki megteremti az emberi társadalom négy osztályát (catur-varnyam mayá sristam B.G.4.13.) a rájuk jellemző tulajdonság (guna) és munka (karma) szerint.
A társadalom négy osztályát a különböző anyagi kötőerők befolyásolják: -Bráhmanák (értelmiségi)- jóság -Ksatriyák (vezető réteg) – szenvedély -Vaisyák (kereskedők, üzletemberek)- szenvedély és tudatlanság keveréke -Sudrák (dolgozók, beosztottak)- tudatlanság Az Úr Krisnát, aki az alkotója ennek a rendszernek, de nem befolyásolja, az anyagi természetben végbenő cselekedetek, és azok eredménye. Teremt, de független marad a teremtéstől, Őt nem befolyásolja annak a működése. Felette áll az Ő általa alkotott törvényeken, s aki ezzel tisztában van, az megérti a karma (ok-okozat) törvényét. Az élőlények hajlamuknak köszönhetően uralkodni próbálnak az anyagi természeten, és ezért a visszahatások lekötik őket. „Azt a személyt azonban nem befolyásolja többé a munkája eredménye, aki tudja azt, hogy Krisna adja a munkája gyümölcsét.” (B.G.4.14)
na mám karmáni limpanti na me karma-phale sprihá
iti mám yo ’bhijánáti karmabhir na sa bhadhyate
„Nincs tett, ami engem befolyásolna, s Én a munka gyümölcsére sem törekszem. Aki megérti ezt az igazságot Rólam, azt szintén nem kötik le a tettek gyümölcsöző visszahatásai.”
A cselekvés három nézőpontja:
-1- Karma (Krisna-tudatos tett)
-2- Akarma (visszahatások nélküli tett)
-3- Vikarma (bűnös cselekedet)
karmany akarma yah pasyed akarmani ca karma yah
sa buddhimán manusyesu sa yuktah kritsna-karma-krit
„Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s helyzete transzcendentális, noha mindenféle tettet végez.” (B.G.4.18.)
Az a személy, aki megértette eredeti helyzetét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgájaként, mentessé válik az anyagi érzékkielégítés vágyától. (káma sankalpa varjitáh B.G.4.19)
Ebben a tudatban végrehajtott cselekvésnek nincsen visszahatása (akáma) mivel minden tettét Krisnáért végzi. Az imperszonalista, aki nem fogadja el az Úr személyes szolgálatát, Ő félelemből felhagy a gyümölcsöző tettekkel, nehogy a visszahatások akadályozzák az előrehaladását az önmegvalósításban, ezt jelenti a „cselekvés a tétlenségben.” „Az a tudat, hogy az embernek meggyőződésévé válik az, hogy Krisna örök szolgája, megvédi őt a tettek minden visszahatásától.”(B.G.4.18. magyarázat) Ennek következtében a Krisna-tudatban végrehajtott tetteknek nincsen visszahatása, ami azt is jelenti, hogy „tétlenség a cselekvésben.” A tökéletes tudás tüze felégette a tettei visszahatását (jnánágni-dagdha-karmánam B.G.4.19) az ilyen személynek.”Annak a tudásnak, mely szerint az ember az Úr örök szolgája a tűzhöz hasonlítják, s az ilyen tűz, ha egyszer lángra lobban, képes felégetni a tettek bármilyen visszahatását.” (B.G.4.20. magyarázat) -Az anyag lelkivé alakítása: Az anyagi feltételekhez kötött személy, aki Krisna elégedettsége érdekében az Ő örömére hajt végre áldozatot, annak az eredménye lelki természetű lesz. „Így a Krisna-tudat érdekét szolgáló felajánlás az ilyen áldozatot vagy hozzájárulást elfogadó közeg, az elfogadás folyamata, az áldozó és az eredmény együttesen mind lelki (Brahman) természetűvé válik. (B.G.4.24.) Az abszolút Igazsággal (Krisnával) kapcsolatba kerülő anyag, visszanyeri lelki természetét.
Az áldozatok három kategóriája: A különféle áldozatokat három kategóriába sorolhatjuk.
-1- Karma yogik, akik a világi javaikat áldozzák fel a félisteneknek, az anyagi élvezetük érdekében
-2- Jnána yogik, az imperszonalisták csoportja, akik az Abszolút Igazság személytelen aspektusát imádják, és egyéni azonosságukat, anyagi megjelöléseiket áldozzák fel azzal a vággyal, hogy a Legfelsőbb Személy létébe merüljenek.
-3- A bhakti yogik, az Úr Krisna odaadó hívei, akik azért áldoznak fel mindent, minden anyagi tulajdonukat és önmagukat is hogy Krisna kedvében járjanak. Ők tehát a legkiválóbb yógik, ám az egyéni létezésüket sohasem veszítik el. (B.G.4.25.magyarázat) A tudással végzett áldozat magasabb rendű, az anyagi javak feláldozásánál. Végső soron a tettek valamennyi áldozata a transzcendentális tudásban (lelki megértésben) éri el a tetőtőfokát.
káryate hy avasah karma sarvah prakriti-jair gunaih
karmendriyani samyamya ya áste manasá smaran
indriyárthán vim¡uhátmá mithyácárah sa ucyate
(Bhagavad Gíta 3.5-6.)
„Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem. Aki cselekvő érzékeit uralma alatt tartja, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják.”
Háromfajta cselekvés van
-1. Anyagi élvezet szellemében végzett tettek (sakáma karma)
-2. Létfentartást megcélzó, kötelességből végzett tettek (niskáma karma)
-3. Krisna kedvéért végzett tettek
A szükségszerű tettek a létfenntartást kell, hogy megcélozzák, ez nélkülözhetetlen minden élőlény számára. A kötelességből kell cselekedni, s nem az anyagi élvezet kedvéért. Jó embernek lenni vagy távol maradni az erőszaktól személyes ragaszkodást jelent, míg a Legfelsőbb kedvéért végzett tett azt jelenti, hogy az ember nem ragaszkodik az eredményhez. Ez a tökéletes cselekvés legmagasabb szintje, s az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krsna ezt ajánlja. Ha valaki minden fizikai cselekedetét át tudja alakítani a Legfelsőbb Személy kedvéért való kedvező cselekedetté, akkor abból odaadó szolgálat lesz. (anukulyena krisnánu sílanam- Bhakti rasamrita sindhu.1.1.11.)
naiva kiñcit karomiti yukto manyeta tattva-vit
pasyañ srinvan sprisañ jighrann asnan gacchan svapan svasan
pralapan visrijan grihnann unmisan nimisann api
indriyánindriyárthesu vartanta iti dhárayan ( B.G.5.8-9.)
„Az isteni tudatban élő bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban felettük áll.”
-A yukta-vayrágya Bhaktivinoda Thakura ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „az érzékek tárgyait úgy kell elfogadni, mint az Úr kegyét, és csak annyiban amennyiben arra szükség van az odaadó szolgálatban, ezáltal nagyon könnyen el lehet érni a helyes lemondást (yukta-vayrágyát).
Caitanya Maháprabhu azt parancsolja, hogy fogadjuk el az érzékek tárgyait ragaszkodás nélkül, és énekeljük az Úr Krisna nevét. Csak azt vegyük el, ami szükséges. Nem jár kedvező eredményekkel, ha többet vagy kevesebbet veszünk el. Ha a gyakorló többet vesz el, vagy többet halmoz fel, mint ami szükséges, elvész a lelki élete, mert az anyagi raszák irányítják. Ha viszont nem gyűjt eleget, akkor nem védi meg az anyagi testét, amely az imádatvégzés eszköze.
anásaktasya visayán yathárham upayunjatah
nirbandha krisna-sambandhe yuktam vayrágyam ucyate
prápancikatayá buddhyá hari sambandhi-vastunah
mumuksubhih parityágo vairágyam phalgu kathyate
„Amikor az ember nem kötődik semmihez, ám ugyanakkor mindent elfogad, ami Krisnával kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklásérzeten. Annak viszont nem teljes mértékű a lemondása, aki mindent elutasít anélkül, hogy tudna azok Krisnához fűződő kapcsolatáról.” (Rupa Goswámi-Bhakti rasamrita sindhu 1.2.255-256.)
Az odaadó szolgálat nem függ sem a tudástól és sem a lemondástól. Mindenféle anyagi indítéktól mentes (ahaituki: Srímad. Bhágavatam.1.2.6.).
Az odaadó szolgálat abszolút, egyidejűleg maga az oka és a hatása is önmagának. Az odaadó szolgálat útján csak az odaadó szolgálat követésével lehet fejlődést elérni. Ahogyan azt Rupa Góswámi írja a Padyávaliban:
krisna-bhakti-rasa-bhávitá matih
kriyatám yadi kuto ’pi labhyate
tatra laulyam api múlyam ekalam
janma-koti-sukritair na labhyate
„ A Krisna-tudatban végzett tiszta odaadó szolgálatra még az sem tehet szert, aki ezer és ezer életen keresztül végzett jámbor cselekedeteket. Egyetlen árat fizetve lehet megvásárolni. ha hevesen vágyunk arra, hogy megszerezzük. Ha valahol kapható, késlekedés nélkül meg kell vennünk.” (Rupa Goswami-Padyávali 14.)
-A cselekvésben alkalmazott tudás:
Meg kell szabadulnunk az anyagi világhoz fűződő ragaszkodásainktól, amely három kategóriát foglal magában:
-1. Az anyagi tárgyakhoz túlzottan ragaszkodó, testi életfelfogáshoz ragaszkodó emberek olyannyira elmerülnek a materializmusban, hogy képtelenek megérteni azt, hogyan lehet a Legfelsőbb egy személy. A teljes tudással rendelkező és örökké boldogsággal teljes test létezése rejtély marad számukra. Az anyagias életfelfogásukból kiindulva, mivel az anyagi test múlandó, tudatlanság jellemzi és boldogtalan, ezért amikor a Legfelsőbb személy formájáról hallanak, arra is hasonlóan gondolnak. Számukra az Úr Univerzális ideiglenes megnyílvánulása (virát-rúpa) a legmagasabb rendű.
-2- Az imperszonalisták, akiket félelemmel tölt el személyes lelki azonosság és bele akarnak olvadni a Legfelsőbbe.
-3- Akik a sok ellentmondó elmélettől és spekulációtól megzavarodva kiábrándulnak és dühössé válnak, és arra a következtetésre jutnak, hogy nincsen Legfelsőbb ok, és végső soron minden egy üresség. Ők azok, akik a végén semmiben sem hisznek.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy vannak olyan emberek, akik túlságosan ragaszkodnak az anyagi dolgokhoz ezért nem törődnek a lelki élettel, mások a Legfelsőbb lelki okba szeretnének beleolvadni, és vannak azok, akik semmiben sem hisznek. A munka gyümölcséhez ragaszkodó emberek ebben a világban, a félisteneket imádják az ideiglenes anyagi haszon reményében és állandó anyagi feltételek kötik le a tetteiket, a rájuk jellemző anyagi vágyaik alapján. Az Úr Krisna az, aki megteremti az emberi társadalom négy osztályát (catur-varnyam mayá sristam B.G.4.13.) a rájuk jellemző tulajdonság (guna) és munka (karma) szerint.
A társadalom négy osztályát a különböző anyagi kötőerők befolyásolják: -Bráhmanák (értelmiségi)- jóság -Ksatriyák (vezető réteg) – szenvedély -Vaisyák (kereskedők, üzletemberek)- szenvedély és tudatlanság keveréke -Sudrák (dolgozók, beosztottak)- tudatlanság Az Úr Krisnát, aki az alkotója ennek a rendszernek, de nem befolyásolja, az anyagi természetben végbenő cselekedetek, és azok eredménye. Teremt, de független marad a teremtéstől, Őt nem befolyásolja annak a működése. Felette áll az Ő általa alkotott törvényeken, s aki ezzel tisztában van, az megérti a karma (ok-okozat) törvényét. Az élőlények hajlamuknak köszönhetően uralkodni próbálnak az anyagi természeten, és ezért a visszahatások lekötik őket. „Azt a személyt azonban nem befolyásolja többé a munkája eredménye, aki tudja azt, hogy Krisna adja a munkája gyümölcsét.” (B.G.4.14)
na mám karmáni limpanti na me karma-phale sprihá
iti mám yo ’bhijánáti karmabhir na sa bhadhyate
„Nincs tett, ami engem befolyásolna, s Én a munka gyümölcsére sem törekszem. Aki megérti ezt az igazságot Rólam, azt szintén nem kötik le a tettek gyümölcsöző visszahatásai.”
A cselekvés három nézőpontja:
-1- Karma (Krisna-tudatos tett)
-2- Akarma (visszahatások nélküli tett)
-3- Vikarma (bűnös cselekedet)
karmany akarma yah pasyed akarmani ca karma yah
sa buddhimán manusyesu sa yuktah kritsna-karma-krit
„Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között, s helyzete transzcendentális, noha mindenféle tettet végez.” (B.G.4.18.)
Az a személy, aki megértette eredeti helyzetét az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök szolgájaként, mentessé válik az anyagi érzékkielégítés vágyától. (káma sankalpa varjitáh B.G.4.19)
Ebben a tudatban végrehajtott cselekvésnek nincsen visszahatása (akáma) mivel minden tettét Krisnáért végzi. Az imperszonalista, aki nem fogadja el az Úr személyes szolgálatát, Ő félelemből felhagy a gyümölcsöző tettekkel, nehogy a visszahatások akadályozzák az előrehaladását az önmegvalósításban, ezt jelenti a „cselekvés a tétlenségben.” „Az a tudat, hogy az embernek meggyőződésévé válik az, hogy Krisna örök szolgája, megvédi őt a tettek minden visszahatásától.”(B.G.4.18. magyarázat) Ennek következtében a Krisna-tudatban végrehajtott tetteknek nincsen visszahatása, ami azt is jelenti, hogy „tétlenség a cselekvésben.” A tökéletes tudás tüze felégette a tettei visszahatását (jnánágni-dagdha-karmánam B.G.4.19) az ilyen személynek.”Annak a tudásnak, mely szerint az ember az Úr örök szolgája a tűzhöz hasonlítják, s az ilyen tűz, ha egyszer lángra lobban, képes felégetni a tettek bármilyen visszahatását.” (B.G.4.20. magyarázat) -Az anyag lelkivé alakítása: Az anyagi feltételekhez kötött személy, aki Krisna elégedettsége érdekében az Ő örömére hajt végre áldozatot, annak az eredménye lelki természetű lesz. „Így a Krisna-tudat érdekét szolgáló felajánlás az ilyen áldozatot vagy hozzájárulást elfogadó közeg, az elfogadás folyamata, az áldozó és az eredmény együttesen mind lelki (Brahman) természetűvé válik. (B.G.4.24.) Az abszolút Igazsággal (Krisnával) kapcsolatba kerülő anyag, visszanyeri lelki természetét.
Az áldozatok három kategóriája: A különféle áldozatokat három kategóriába sorolhatjuk.
-1- Karma yogik, akik a világi javaikat áldozzák fel a félisteneknek, az anyagi élvezetük érdekében
-2- Jnána yogik, az imperszonalisták csoportja, akik az Abszolút Igazság személytelen aspektusát imádják, és egyéni azonosságukat, anyagi megjelöléseiket áldozzák fel azzal a vággyal, hogy a Legfelsőbb Személy létébe merüljenek.
-3- A bhakti yogik, az Úr Krisna odaadó hívei, akik azért áldoznak fel mindent, minden anyagi tulajdonukat és önmagukat is hogy Krisna kedvében járjanak. Ők tehát a legkiválóbb yógik, ám az egyéni létezésüket sohasem veszítik el. (B.G.4.25.magyarázat) A tudással végzett áldozat magasabb rendű, az anyagi javak feláldozásánál. Végső soron a tettek valamennyi áldozata a transzcendentális tudásban (lelki megértésben) éri el a tetőtőfokát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése